Az egyetem irracionalitása (?)
Még egy idézet a Korunk új egyetem-számából (Bókay Antal pécsi egyetemi tanár cikke):
Mikor jönnek rá ezek a humán szakos "tudósok", hogy Derridán, Lyotardon, Foucaulton, és Heideggeren kívül egyebet is lehet olvasni?
S ha már újra a posztmodernnél tartunk, érdemes megnézni hogy hogyan tud a számítógép néhány másodperc alatt a fentihez hasonló elmélkedéseket produkálni itt, és megtanulni hogy hogyan írjunk posztmodernül.
"Az egyetem posztmodernizálódásának fontos jele az egyetem mint intézmény erősödő irracionalitása. Az „észváros” esztelenné válhat. Az irracionalizálódásnak pedig teljesen egyszerű okai vannak. A központi támogatási források beszűkülésével kiszámíthatatlanná válik az egyetemi környezet, és kétségessé válik az egyik legjelentősebb egyetemi vívmány az autonómia."Én nem értem ezeket a posztmodern harcosokat. Ha úgy vélik, hogy a tudományos kutatás és az egyetemek túlságosan függővé váltak a nagy cégektől és a nagy pénzektől, akkor beszéljenek arról, és ne burkolják a témát ilyen nonszenszbe, mint "az egyetem mint intézmény erősödő irracionalitása".
Mikor jönnek rá ezek a humán szakos "tudósok", hogy Derridán, Lyotardon, Foucaulton, és Heideggeren kívül egyebet is lehet olvasni?
S ha már újra a posztmodernnél tartunk, érdemes megnézni hogy hogyan tud a számítógép néhány másodperc alatt a fentihez hasonló elmélkedéseket produkálni itt, és megtanulni hogy hogyan írjunk posztmodernül.
Labels: kelet-európa

2 Comments:
At 2:13 AM, Anonymous said…
"Mikor jönnek rá ezek a humán szakos "tudósok", hogy Derridán, Lyotardon, Foucaulton, és Heideggeren kívül egyebet is lehet olvasni?"
On olvasta ezeket az urakat? Es
kiket ajanlana rajtuk kivul ebben a mufajban?
At 7:20 AM, zs said…
Töredelmesen bevallom: ezeket az urakat olvasván néhány bekezdés után mindig kénytelen voltam más könyvet venni a kezembe, ugyanis nem értettem semmit. Egy darabig azt hittem, velem van a baj, de aztán rájöttem, hogy nálam sokkal okosabb emberek sem tartják olyan fontosnak e szerzőket olvasni. Ilyen szempontból szórakoztató olvasmány volt Alan Sokal és Jean Bricmont könyve, a Fashionable Nonsense (igaz ugyan, hogy ők jórészt a fenti urak tanítványait elemzik).
Alternatíva szerintem van bőven: a filozófia berkein belül például David Hume, Bertrand Russell, Daniel Dennett, Martin Gardner. No meg ott van egy halom olyan kortárs non-filozófus (de filozófálgató) szerző, kiknek könyvei sokkal érthetőbbnek, izgalmasabbnak, és relevánsabbnak tünnek: ilyen például Richard Dawkins, Steven Pinker, Stephen Jay Gould, és általában a komoly tudományos ismeretterjesztést müvelő szerzők.
Post a Comment
<< Home