A marosvásárhelyi Népújság egy régi, tavaly februári számára tévedtem :) , s érdeklődéssel olvastam ezt a cikket egy könyvbemutatóról. Balogh Béla "A végső valóság" cimü könyvéről van szó, melyről több cikk jelent meg a kolozsvári Szabadságban. Hogy mért térek vissza állandóan ehhez a témához? Azért, mert kiváló példának tartom arra, hogy az otthoni értelmiség nagy része mennyire képtelen megitélni, hogy egy könyv vagy szöveg nagy szakértelemmel megirtnak és izgalmas újdonságokat taglalónak tekinthető-e, vagy pedig nem egyéb, mint egy a sok értelmetlen paranormális handabanda közül. (Akinek nem inge, ne vegye magára). Egy értelmes középiskolás is hamar rájöhet arra, hogy Balogh Béla könyve egyértelmüen az utóbbi kategóriába tartozik (erről többek között itt, itt és itt is lehet olvasnivlót találni).

A szerzőt Illyés Kinga szinmüvésznő mutatta be, s a cikk szerzője, Lokodi Imre szerint, az érdeklődés nagyobb volt, mint a vásárhelyi Diakóniai Ház bármely más rendezvényén. Azt is megtudhatjuk, hogy a könyv "statikai szerkezet, amire még nagyon sok kutatást lehet építeni." Valamint: "A halál utáni, valamint a születés elôtti élet lehetôsége már nem hit kérdése, hanem fizikai törvényszerûség."

Yeah, right.